Ezt a honlapot azért gyártottam, hogy ide írjam, mi minden érdekesség van (vagy történik velem) itt, Amszterdamban. A terv az, hogy rendszeresen frissítem, nem hagyván elszunnyadni a kedves olvasó érdeklődését, ámde néha ez nem sikerül, nem történik semmi jó vagy nincs időm írni, és olyankor mégis elszunnyad. Ráadásul a kedves olvasónak azért is nehéz dolga van, mert annyi sok másik hasonló útiblog közül válogathat. Ezek valamennyien csudásak, ezért a riszpekt szó alatt lehet rájuk kattintani.

round2 - de még előbb...

Szóval akkor úgy néz ki, maradhatok tényleg, bár Cs.J. még nem szentesítette, tehát kicsit azért aggódhatok, hogy mit fog mondani - ugyanis végül nem mentem el ökonometriából (á, nem baj, végülis ezért jöttem ebbe a csudás országba) így csak 25 kreditem lett 30 helyett... De csak már nem lesz para - gondoltam, amikor ma megvettem a repjegyeket. Ugyanis most rögtön haza is ruccanok, annak már meg volt az egyik fele, de meg kellett venni a visszaútra is, és röppenek egyet húsvétkor is, hogy együtt legyen a család. Ja, igen, ha valaki esetleg még nem hallotta volna, ezentúl nemzetközi család leszünk, apukám ugyanis márciustól eurokrata lesz, Brüsszelben. Legalább ide közel van...

Az elmúlt időszakban, mint azt a kedves olvasó, ha eléggé résen volt, észre is vehette, nem írtam túl sokat. De ezt senki se sajnálja, mert nem is igen csináltam semmit, amiről lehetett volna. Tanultam, még emberekkel is alig találkoztam, csak kedves Amáliával, akivel egyre jobban idegesítjük egymást. Aztán voltak vizsgák, amik válogatott kínzásnak minősülnek: 3 órásak, de némelyik tárgyból ennyi idő alatt is alig lehet befejezni, a végére meg teljesen lenullázódom (főleg mivel közben folyamatosan pánikolok persze). Egy-egy ilyen vizsgára legalább egy hetet tanultam, persze nem olyan intenzíven, mint ahogy otthon szokás, hogy reggeltől éjjelig 3 nap alatt elolvasunk 600 oldalt, azt itt nem tudnám megcsinálni, de valahogy nem is működik, egyszerűen nem tudom észben tartani. Ezért szántam mindegyikre jó sok időt, hogy ne csak a rövid távú memóriámban bízzak. (Na jó, fogalmam sincs, hogy most pontosan melyik memóriát használja az ember mikor, de szóval értitek.) És szépen be volt osztva az időm, meg minden, de persze megint elszámoltam magam. Ugyanis amikor 6 (!) nappal a vizsga előtt kinyitottam az ökonometria könyvet, hogy na, most akkor ezt is, még a másik kettő mellé, elkezdem átnézni (mert egyszer már voltam belőle), akkor görcsbe rándult a gyomrom, hogy te jézusúristen, ez bazinehéz, matek, meg minden, és hogy tutira idegösszeroppanást kapok, ha még ezt is megpróbálom felfogni, úgyhogy hagytam a fenébe, mondván hogy esélytelen. Elég kár, na de majd következő félévben, megint felveszek egyet, hahhaha.

A jövő egyébként abszolút rózsás cucc, első negyedévben minden valószínűség szerint csak két tárgyam lesz (aminek az az ára h a másodikban fel kell majd vennem valami nagyon érdektelen tölteléket), találtam közben néhány gyakornoki helyet, amit megpályázhatok, és gyakornokként nem érvényes ez a 10 órás szabály, valamint jönnek új arcok (új szobatárs included), köztük biztos egy csomó kedves lány meg szívdöglesztő csávó is, fogadni mernék. De ha erről még sok biztosat nem is tudok, jön mindenesetre két rajkos, akikkel már egy ideje levelezgetek, valószínűleg fogok is velük együtt órára járni, aminek örülök. Meg még egy csávót ismerek, akivel valszeg járhatok együtt ökonometriára, vele kivételesen már beszélgettem is, olyan kis cuki szőke holland... tiszta jó lesz ez az ökonometria már érzem.

(Bocsánat, ez most nagyon nem akart kijönni az iskola témakörből, majd igyekszem mást is csinálni, begyszó. Ja, és kéne már csinálnom egy normális archívumlistát meg egy jobb fotóalbumot is, ha már missionstatement.)

2007-01-27 01:19

szürkezóna

Jelentés az esőből: szürke, sötét, és szeles, az utcán alig valaki, szemben egy konyhabútor ázik. Újságoltam már, hogy ebben a városban permanens lomtalanítás van? Úgy tűnik, bármikor ki lehet tenni bútorokat, és sosem tudhatod mikor találsz valami igazán jót. Kedvenc ismerősöm például (az eddigi két (mű)bőrkanapé, három fotel, polcok, szőnyegek és egyéb apróságok mellé) nemrég egy működő gépzongorát is összeszedett, abból az időből, amikor még úgy nézett ki, mint egy pianino (leszámítva az emeletes billentyűzetet, de szóval ilyen fa), csak a márkáját felejtettem el sajnos. Boldog új gazdája többször is mondogatta, hogy ez milyen gyönyörű, és tisztára olyan, mint ami a pink floydnak volt, de azért a szomszédok rászóltak egy idő után, hogy hagyja abba a gépzongorázást - lehet hogy ezért vált meg tőle korábbi tulajdonosa is...

Egyébként azért az nem igaz, hogy hetek óta ki se lehet látni a felhők mögül, tegnap és tegnapelőtt tisztára sütött a nap, ezer ágra, már majdnem felvehetettem újonnan vett napszemüvegemet (ötletem sincs, hogy hogy juthatott eszembe ilyet venni, miben reménykedtem). Sajnos azonban ez volt kábé az egyetlen jó mostanság, mindenféle gondok nyomasztanak. Egyrészt vizsgaidőszak van, amiért is nagyon sürgősen be kéne fejeznem az internetezést, mert jövő héten jönnek csak az igazi nyalánkságok... Másrészt elkezdtem munka után nézni, ami, most úgy tűnik, nagyon nem lesz mégse könnyű. Mert ugye ebben a félévben már azt a kevés ösztöndíjat se kapom meg, amit eddig, viszont a koli továbbra is aranyárban van... mit csináljak hát? persze bármit, ami van, mert a fellelhető munkák 95%ához holland nyelvtudás és/vagy tapasztalat kell. További csodás nehezítés hogy én elvileg csak heti 10 órát dolgozhatok, ami meg elég nonszensz, tekintve, hogy az egyébként viszonylag ritka part-time cuccok is 24 órásak. Szóval eddig arra jutottam, hogy vagy takarítok (de az is több, mint 10 óra), vagy callcenterkedek, vagy szárazkenyér. Mindegyik nagyon derűs kilátás. Ráadásul, hogy még egy kicsit nyavalyogjak, nagyjából elfogytak körülöttem az emberek, alig ismerek valakit, és barátom az nincs egy se, szóval ezen a téren is, egyrészt hervasztó a helyzet, másrészt, hogyha ezen változatni akarok, kénytelen leszek energikusnak, jókedvűnek és jófejnek tettetni magam, ami megint csak nem lesz könnyű. Hjaj, szóval néha inkább mégis hazamennék, de most már nem tudok, vagy leglábbis annyira ciki lenne, hogy azt már nem vállalom be én se. Viszont megyek tanulni, na.

2007-01-17 15:30

mint az oroszok

Ülök itt a szobában, nézek ki az ablakon, ami előtt kopasz fák állnak, és minden szürke. Hallgatom a szél állandó zúgását, ami néha mozgatja az ajtót az ajtókeretben, ha pedig elmegy az ablak alatt a villamos, az is olyan, mintha nagyon erősen fújna. Aztán rájövök, hogy mosni akartam, összeszedem a cuccokat, kilépek az ajtón. Az már a külvilág, jön a metsző szél és valamitől mindig vizes lesz az arcom. Hideg van, sietni kell. Előre örülök neki, hogy hamarosan újra a meleg szobában leszek, és ugyan azt terveztem, hogy ma nem itthon leszek, de nem, mégsem, még vajért sem fogok elmenni.

Szóval ezt csináltam ma, és közben azt romantikus-képzelegtem, hogy Szibériában vagyok, valójában nem eső esik, hanem hó, mindent betemet, mínusz 20fok van és sehol egy lélek (utóbbi igaz is, kedvenc szobatársam hálistennek ma házon kívül van). Az mondjuk kicsit bezavar, hogy lenn az utcán a hollandok fel s alá bicikliznek (őrültek: Szibériában?), és különben is, ha hó lenne, akkor sokkal nagyobb csend lenne.

2007-01-11 12:24

újra

Hát szóval visszajöttem, itt leszek még egy fél évig. Illetve most úgy áll a dolog, hogy legközeleb húsvétkor lépek magyar légtérbe, az egész közel van. Másodszorra őszintén szólva kevésbé akaródzott idejönni, inkább lennék otthon: kicsit aggódom, hogy mi lesz ha mégse lesz jó, ráadásul ma nagyon úgy tűnt hogy Hollandia sem erőlködik azon, hogy engem meggyőzzön. Ritka genya egy idő van, bezzeg ti otthon, nem tudjátok milyen az, ott (ehhez képest legalábbis) az örök napsütés(i lehetőség) országában. Eleve úgy kezdődött, hogy onnantól kezdve, hogy a repülő elkezdett ereszkedni Amszterdam fölött, elkezdett emeletnyi hullámok közt vergődő hajóként viselkedni, és aztán ezt egészen addig folytatta, amíg földet nem értünk (ami lehet, hogy gyakran megtörténik, de azért nekem elég aggasztó volt, főleg amikor már csak 20 méterre száguldottunk a házak teteje felett). Aztán jött a nyálkás szürkeség, aztán meg, amikor biciklire ültem, hogy elmenjek ügyintézni, elkezdett szakadni az eső. De hát ez van, az eső meg különben is tökmindegy, mert úgysem lehet ellene védekezni, lévén akkora szél, hogy kicsavarja az esernyőt és lefújja rólad az esőkabátot, tehát jobb nem törődni vele...

Na, de van még egy megosztanivalóm. Ma is találkoztam ilyen nagyon furcsa bácsikkal és nénikkel az amszterdami reptéren, amilyeneket már korábban is láttam. Sokan voltak, valószínűleg mohamedánok, és európaiaknak néztek ki. Mindegyikük fehér vagy ahhoz hasonló árnyalatú, nappalifüggöny szabású leplekbe (najó, ilyen hosszú ruhákba) burkolózva, a nőknek a fején kendő, a pasikon meg ez a lapos, kerek sapka, amit nem tudom, hogy hívnak. És ilyen fura cuccaik is voltak, minden tele arany díszekkel, egymásnak pedig furcsa mozdulatokkal köszöntek. Szóval tipikus "messziről jött idegen, ismeretlen vallással" viselkedést tanusítottak, akár a startrekből is jöhettek volna. Aztán meg kimentek az arrival hallba, ahol egy csomóan vártak rájuk, szintén fejkendős-lapos sapkás, de nem fehér ruhás arcok, fényképeztek, aztán melléjük állva magukat is lefényképeztették, virágcsokrot adtak, stb. Kik lehetnek ezek? Megnéztem honnan jött a gépük, de az nem túl informatív: Newcastle-ből. Múltkor is, amikor mentem haza valamikor, ott gyülekezett egy ilyen fehér ruhás társaság, és más nem fehér ruhások meg látható érdeklődéssel, tisztelettel vették őket körül. Akkor azt gondoltam, hogy biztos indiaiak és valami általam ismeretlen kisebb felekezetnek/szektának a tagjai, de ezek most tutira nem indiaiak voltak. Kár, hogy nem tudok olyat csinálni, hogy lehessen kommentezni, mert most jól megmondhatnátok nekem, de azért így is várom a helyes megfejtéseket levélben...

2007-01-10 19:09